A főzés minden kedvezőt elpusztít a zöldségekben?
A C-vitamin és a folsav vízoldékonyak, és érzékenyek az oxidációra, ezért sok elveszik belőlük, amikor az ezeket tartalmazó élelmiszereket, pl. a zöld színű zöldségeket nagy mennyiségű vízben főznek, amit később ki is öntenek. Ezekben és más vitaminokban és ásványi anyagokban bekövetkező veszteség minimalizálható, ha a zöldségeket nem vágják fel, azonnal forró vízbe merítik, azonnal felszolgálják, vagy ami még jobb, gőzölik, esetleg kevés vízben főzik a mikrohullámú sütőben. Mindamellett, az olyan fontos összetevők, mint az élelmi rostok, vagy a paradicsomban a likopin, és más antioxidánsok bennmaradnak a zöldségekben és a főzés által hozzáférhetőbbé válhatnak. Ráadásul a megfelelő főzés növeli az élelmiszerek mikrobiológiai biztonságát és kiemeli ízüket.
A „krono-táplálkozás” segíthet a fogyásban?
A „krono-táplálkozás” elméletét egy francia táplálkozási szakértő fejlesztette ki 1986-ban. Az elmélet mögött az áll, hogy a makrotápanyagoknak, a fehérjéknek, szénhidrátoknak és zsíroknak van egy ideális emésztési ideje. Például, azok az ételek, amelyek fehérjéket, zsírokat és olyan lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmaznak, mint amik teljes kiőrlésű és élelmi rostban gazdag forrásokból származnak, reggelire kellene enni, míg a főként fehérjetartalmú ételeket ebédre. Az optimális emésztési időn kívül fogyasztott makrotápanyagok nem használódnak fel, hanem zsírként elraktározódnak, ezáltal súlynövekedést eredményeznek.
Igaz, hogy mindannyiunknak megvan a cirkadián (napi biológiai) ritmusa, egy a napfényhez és a hőmérséklethez igazodó biológiai óra, ami olyan különféle anyagok szintjének kis változásaival reagál a nappal és az éjszaka folyamán, mint a testünkben lévő hormonok vérszintjének változtatása. Azonban, valahányszor fehérjéket, zsírokat vagy szénhidrátokat fogyasztunk, testünk minden, a megemésztésükhöz és hasznosításukhoz szükséges anyag előállításának növelésével válaszol. Bármilyen, ezzel a diétával összefüggésben tapasztalható testsúlycsökkenés valószínűleg az energiabevitel csökkentésének köszönhető, amely gyakran előfordul, mikor az egyedi étkezéseket bizonyos ételféleségekre korlátozzák.
Nem több mint három tojást kellene ennünk hetente?
A magas koleszterinszint a koronária-szív betegség ismert kockázati tényezője. Ez vezetett ahhoz az elképzeléshez, hogy a tojássárgája, ami koleszterinben gazdag (mintegy 225 mg egy közepes méretű tojásban) bizonyára rosszat tesz a szívnek. Azonban a test koleszterinjének több mint 75%-át magunk állítjuk elő. A táplálékból származó koleszterin általában igen kis hatással bír annak vérszintjére. Míg néhány ember érzékeny lehet a táplálék koleszterinjét, addig a telített zsírok sokkal nagyobb hatással vannak a vér koleszterinszintjére, különösen az LDL-koleszterinre, a tojásnak pedig alacsony a telített zsírtartalma. A legtöbb egészségügyi és a szív egészségével foglalkozó tanácsadó szervezet Európában és máshol többé nem szab határt az elfogyasztott tojások számának, ha bizosított azok az általánosan kiegyensúlyozott, egészséges, alacsony telített zsírtartalmú táplálkozás részeként való fogyasztása.
A koffeines italoknak dehidratáló hatásuk van és növelik a folyadékszükségletet?
Kutatások kimutatták, hogy az olyan – normális mennyiségben fogyasztott – koffeines italok, mint a tea, kávé, és a kólafélék nem növelik a folyadékvesztést. Ám a koffeinről kijelentették, hogy 250 mg/nap adag fölött vizelethajtó hatású, következésképpen fokozott vízvesztéshez és esetleg a test víztartalmának hiányához vezethet (ez a hatás kevésbé hangsúlyozott a rendszeres koffeinfogyasztóknál). Ezért a koffeinnel dúsított italok mérsékelt fogyasztása esetén, az azokból nyert víz hozzájárulhat összes folyadékszükségletünk fedezéséhez. A nemzeti hatóságok Európa-szerte azt javasolják, hogy a vízbevitel felnőtteknél legalább 1,2 liter (4-6 pohár) legyen. Ez a mennyiség hozzájárul ahhoz, amit az ételekből és az anyagcserénkből nyerünk, és a vizelettel, a széklettel, az izzadással és a tüdőn keresztül elvesztett mennyiség potlásához.
FOOD TODAY 05/2009
