Karácsonyi étkek

A Karácsony

A karácsony a keresztények szent ünnepe. A szokásokban és hiedelmekben az évkezdethez, a téli napfordulóhoz és Jézus születéséhez fűződő hagyományok egyaránt megtalálhatóak. Az ünnepekben a keresztény étkezési kultúra számos eleme fellelhető.
A karácsonyt megelőző időszak az advent, a készülődés ideje, amit általában a böjtösebb, szegényesebb ételek jellemeznek. Ez a böjt szenteste ér véget.
A karácsonyi ünnepkörhöz hozzátartoznak a bőséges lakomák is, amelyekben megtalálhatóak részben a régi nemzeti hagyományok, részben pedig a nemzetek szokásainak keveredése, illetve a hagyományos mellett a modern – korszerű konyhatechnológia. Az ünnepek alatt mindenki próbálja a legfinomabb menükkel elkápráztatni szeretteit, barátait, hiszen az étkezés a családi, valamint a társadalmi élet egyik szerves alkotója.

Nemzeti szokások

Az ünnepi szokások, hagyományok, és a karácsonyi ételek között vannak hasonlóságok, de egyes esetekben nagy különbségek is a nemzetek között.
A karácsonyi menüben a legtöbb családnál a nemzetre jellemző ünnepi ételek kerülnek az asztalra. Természetesen minden nemzetnek megvannak a maga hagyományos karácsonyi ételei, de ezek egy része ma már keveredik, illetve egyes ételfélék (pl. desszertek) esetében nagyon sok hasonlóság található, legalábbis ami az alapanyagokat illeti.

A Magyarországra ma jellemző étkezési kultúra számos hatás eredménye. A karácsonyi vacsorában ötvöződik a böjtös étrend a sokfogásos menüvel.
Régebben a húsétel minden esetben sertés volt az ünnepi asztalon, ugyanis a sertés előretúr, ami a néphit szerint fejlődést jelentett, a szárnyassal ellentétben, ami hátra kapar, ami rossz előjelnek számított. Ma már ezek a néphagyományok nem igazán érvényesülnek, hiszen a karácsonyi menü sok helyen szárnyasból, pl. pulykából készül, aminek elterjedése elsősorban angolszász hatásnak köszönhető.

Egyes ételek, élelmiszerek, mint pl. a bab, borsó, lencse, tök, mák, hal a néphit szerint sok pénzt, gazdagságot jelent. A dió, az alma, a fokhagyma szintén nélkülözhetetlen alkotója az ünnepi asztalnak, ugyanúgy, mint a káposzta, amelyet minden társadalmi réteg fogyaszt.
Egyes országokban (Németország, Svédország) nem szokás a december 24-i böjtölés, így náluk a bőséges karácsonyi menü már erre a napra is jellemző.

A karácsonyi menüben a káposzta nemcsak nálunk, hanem más nemzeteknél pl. a németeknél (vöröskáposzta), a letteknél és az oroszoknál (grúz töltött káposzta) is szerepel. Magyarországon a káposztát karácsonykor elsősorban töltött káposztának készítik el, amihez, főként vidéken a decemberi disznóvágásból származó friss sertéshúst használják fel. A töltött káposzta készítési módja, illetve a töltelék formája és nagysága tájegységenként változó. A leghíresebb, legismertebb talán a szabolcsi töltött káposzta, amelynek jellegzetessége, hogy a háziasszonyok egészen pici, apró töltelékeket készítenek.

A halak táplálkozás-élettani jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni, főként a tengeri halakban és a busában található jelentős mennyiségű,többszörösen telítetlen omega-3 zsírsavak miatt. Ezek a zsírsavak nagyon fontosak a szervezet számára, mivel jelentős szerepet játszanak a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának megakadályozásában. Az omega-3 zsírsavakat a szervezet önmaga nem tudja előállítani, vagyis a táplálékkal kell bevinnünk. Ezen kívül nem elhanyagolható az a tulajdonsága sem, hogy fehérjéje teljes értékű és könnyen emészthető. A szálka nélküli halakat a gyerekek is nyugodtan fogyaszthatják. A halak egyéb előnyei közé tartozik, hogy számtalan módon (pl. leves, rántott, natúr, grill, tepsiben sült stb.) és ízesítéssel (citromos, paradicsomos, sajtos, zöldséges, mustáros stb.) készíthetők, fogyaszthatók el.
Sajnos Magyarországon a családok nagy részénél a halfogyasztás csak karácsonykor (vagy még akkor sem) jellemző. Mindenképp célszerű lenne heti 1 alkalommal valamilyen (ha lehet, tengeri halból készült) halételt beiktatni étrendünkbe.
A hal nálunk régebben inkább a böjtös ételekhez tartozott az ünnep idején, de ma már ennek nincs akkora jelentősége, az ünnep bármelyik napján előfordulhat. Vannak nemzetek, ahol a különféle halételek, illetve egyéb tengeri ételek ugyancsak nélkülözhetetlenek az ünnepi asztalról. A lazac Finnországban jellemző, valamint Oroszországban, ahol a karácsonyi menü egyik része az ún. blini (lazaccal és kaviárral töltött palacsinta). A kaviárt a németek is szívesen fogyasztják előételként, pirítóssal.
A halleves jellemző Lengyelországban, valamint Magyarországon (halászlé formájában). A spanyolok dévérkeszeget, a portugálok sózott, szárított tőkehalat, a svédek pedig lutfiskot, azaz vajas-hagymás pácolt pontyot fogyasztanak.
Egyes országokban a tenger gyümölcsei sem hiányozhatnak az ünnepi menü sorából, így pl. Belgiumban, ahol előételként fogyasztják. Ugyancsak előételként szerepel a németeknél a kagyló- és ráksaláta. Franciaországban tájegységenként változik a menü, egyes helyeken az osztriga szintén a jellemző karácsonyi ételek közé tartozik.

A szárnyasok közül a pulyka is a karácsony egyik szimbólumának tekinthető. Angliában, az Egyesült Államokban és Kanadában szinte elképzelhetetlen a karácsonyi vacsora pulyka nélkül, de ma már a hagyományok és szokások keveredésének köszönhetően Belgiumban, Franciaországban, sőt Magyarországon is megtalálható egyes családok ünnepi menüjében. Az angolok főként gesztenyével töltve fogyasztják, amitől édes jellegűvé válik, így igazi ínyencségnek számít.
A szárnyasok közül a pulyka mellett a liba is jellemző, főként Franciaországban (gesztenyés liba, libamáj) és Németországban (ropogós libasült vöröskáposztával).

A sonka nálunk inkább a húsvét egyik jelképe, de egyes országokban karácsonykor is jellemző. Új-Zélandon a hideg sonka, Svédországban a füstölt sonka, Olaszországban pedig a pármai sonka található meg az ünnepi ételek között.

Természetesen a nemzeti sajátosságokból, hagyományokból adódóan a különböző országok karácsonyi asztalán vannak olyan ételek, amelyek nálunk nem ismertek illetve jellemzőek, sőt talán meglepőek.
A nyúl és a vadhúsok elsősorban Olaszországra és Franciaországra jellemző, a kolbász pedig ugyancsak a franciákra, valamint a lettekre.
Spanyolországban mandulalevest, Finnországban rénszarvashúst, Lengyelországban hideg töltött tojást, Olaszországban raviolit, Belgiumban édes kenyeret is fogyasztanak karácsonykor, de talán a legszokatlanabb számunkra az a grönlandi szokás, hogy karácsonykor a menüben bálnabőrbe tekert bálnazsír és fókabőrbe csomagolt hús található meg.

Mértékletesség az ünnepek alatt is!

A családi vacsorák, étkezések a karácsony velejárói. Sokan azonban – félve az ünnepek alatt felszedett plusz kilóktól – nem tudják igazán élvezni a több fogásos vacsorákat, és az azt követő kihagyhatatlan desszerteket. Pedig ahhoz, hogy lelkiismeret-furdalás, és testsúly növekedés nélkül tudjuk átadni magunkat az étkezés élvezetének, mindössze egy pár szempontot kell betartanunk.
– Az ételek készítésénél a hagyomány megtartása mellett használjuk a korszerű konyhatechnológiai eljárásokat, pl. grillezés, alufóliában sütés, párolás, aromás párolás stb.
– A nyersanyag-válogatásnál legyünk körültekintőek. Ha nem akarunk energiadús ételeket készíteni, válasszuk a zsírszegényebb húsokat, tejtermékeket, gabonatermékek közül a teljes őrlésű lisztből készülteket, valamint a desszertek esetében részesítsük előnyben a gyümölcs- és tejalapúakat a vajas-krémesekkel szemben.
– Fontos szempont, hogy csupán az ünnep miatt nem kell nagyobb adagokat fogyasztani, sőt, ha több fogásból áll a menü, akkor inkább még kevesebbet ajánlott a tányérra szedni, mint azt megszoktuk. Ha kisebb adagokat fogyasztunk, többféle ételt ehetünk, anélkül, hogy nagyobb energiát vinnénk be a szervezetünkbe.
– Étkezés közben figyeljünk arra, hogy lassan együnk és nem kell teljes jóllakottságig (kipukkadásig) tele enni magunkat.
– A desszertek mindig az étkezések befejező fogásaként szerepeljenek. A sütemények közül elsősorban a gyümölcs- és tejalapúakat részesítsük előnyben, mivel ezek kevesebb energiát és zsírt tartalmaznak, mint a vajkrémesek. Ezen kívül a gyümölcs alapúak esetén a gyümölcsök édesítő hatását is ki lehet használni. Egy szelet csokoládé, vagy a karácsonykor elmaradhatatlan, számtalan ízvariációban kapható szaloncukrok szintén kiváló desszertek lehetnek egy többfogásos menü elfogyasztása után, ugyanis kis térfogatuk miatt lehet, hogy még jobban is esnek, mint egy nagy szelet sütemény. A csokoládé esetében érdemes a minőségi (magas kakaótartalmú) csokoládékat választani, az „olcsóbb”, kevés kakaót tartalmazókkal szemben.
– A „mindent lehet, csak mértékkel” elv az ünnepek idejére is vonatkozik.
– Fontos, hogy a menü elkészítésénél a diétára szorulók igényeit is vegyük figyelembe. Cukorbeteg esetén készítsük édesítőszerrel a desszerteket, epebeteg esetén kerüljük a túl fűszeres, és bő zsírban sült ételeket, stb.
– Ne feledkezzünk meg a rendszeres testmozgásról sem, ami az ünnepek alatt lehet egy jó kiadós családi séta, vagy ha lehetőség van rá egy kis szánkózás, hógolyózás.
– Ha ünnepek után mégis úgy érezzük, hogy egy kicsit „túlettük” magunkat, és nem érezzük komfortosan magunkat a bőrünkben, ahelyett, hogy valami gyors fogyással kecsegtető diétába kezdenénk, tartsunk inkább egy gyümölcsnapot (napot, és nem hetet, hónapot!), ami alatt fogyasszunk különféle gyümölcsöket, pl. alma, körte, narancs, mandarin, kivi. A banánt ilyenkor magas energiatartalma miatt inkább mellőzzük.

Forrás MDOSZ

Hozzászólás itt nem engedélyezett.