Középiskolás koromban kezdtem dohányozni, talán azért, mert mások is dohányoztak a környezetemben és a szülői tiltás inkább csak olaj volt a tűzre.
Csaknem harminc éven át dohányoztam, napi 1 dobozzal.
Tulajdonképpen már 10 évvel ezelőtt gondoltam rá, hogy abbahagyom, ekkor volt is egy próbálkozásom, ami kudarcba fulladt, 6-8 héten át nem dohányoztam, de a tapasz használata ellenére nagyon nehezen álltam meg, hogy ne gyújtsak rá, és végül újrakezdtem.
Az utóbbi tíz évben minden évben télen elhúzódó köhögésem volt, és a reggeli köhögéses panaszok pedig egész évben állandósultak. Ez volt az egyik oka annak, hogy abba akartam hagyni, másik ok pedig a dohányzás ellenes kampány által a megbélyegzés- a nemdohányzók már kinéztek mindenhonnan. A környezetemben is sokan abbahagyták a dohányzást, ez is biztató volt. Egy családtagnak tett ígéret is sokat nyomott a latba, hogy újabb próbálkozást kezdtem.
Egy éve már, hogy gyógyszeres segítséggel sikerült – meglepően könnyen – leszoknom. Talán a korábbi kudarc miatt vártam ennyit az újabb próbálkozással.
Azt nem mondhatom, hogy nem hiányzik a cigaretta – nem zavar, ha dohányoznak a környezetemben, úgy érzem, bármikor szívesen rágyújtanék, de tudatosan nem teszem meg. Tudom, hogy ha egyszer újra elkezdeném, nem lenne megállás.
Őszintén bevallva a nemdohányzásnak előnyök mellett (tisztább a lakásom, nem kell “bújdosnom”, nem kell kitennem magamnak megaláztatásnak, nem függök a cigarettától, a reggeli köhögéses panaszaim teljesen megszűntek) érzem a hátrányát is: a felszedett plusz kilókat, amiktől nem tudok megszabadulni.
