16 éves koromban már feltétlenül meg akartam mutatni, én is nagy fiú vagyok mint osztálytársaim és beálltam a gimi wc-ben titokban pöfékelők sorába.
A sorbanállás olyannyira sikerült,hogy húsz éves koromtól 59 éves koromig masszivan elszivtam a napi minimum egy doboz cigarettát. Először a füstszűrő nélküli “Munkás” cigarettát, mert az volt a
legolcsóbb, később jobban keresve füstszűrős cigarettákat. 54 éves koromban meghalt a feleségem nyelőcső daganatban, áttéte volt a tüdőre is,- melyben a cigaretta szerepét nem tudtam nem felismerni.
Innen kezdve datálódik a dohányzásról leszokásom története. Először csak a le kellene szokni szövegig jutottam el, később a leggyengébb cigarettára tértem át, majd a napi darabszámot próbáltam csökkenteni, amik igazából látszattevékenységek voltak. Később kipróbáltam különböző hirdetésekben ajánlott dohányzásról leszoktató módszereket, -mágnesrezonanciális módszert -, vagy a -pszihoterápiás módszert amely az önérzetre próbál hatni- amely nekem addig hatott amig benn ültem a kezelésen. Ezután a – Le akarok szokni a dohányzásról ! – akaratpróbákon buktam el több alkalommal, amikor egy-két hét nemdohányzás után ott folytattam, ahol abbahagytam, többnyire valamelyest stresszes helyzet után, amiben nem is tudom mi volt a nagyobb stressz a valódi szituáció, vagy a nikotinhiány és természetesen ott volt a zsebemben a doboz cigi és gyufa, biztos ami biztos alapon.
59 éves voltam már amikor egy külföldi útról hazatérve olyan erős megfázást kaptam állandó tüsszentéssel és harácsolással, ami mellett eszembe se jutott rágyujtani három napig, örültem, hogy levegőt kapok egyáltalán.
Azóta most éppen nem gyújtok rá, mert több levegőt szeretnék kapni. Ez volt három és fél éve. Cigi nincs a zsebemben, nem kívánom, de már nem zavar, ha mellettem szívják.
