Sportolás

Miért érde­mes sportolni?

„Összes­sé­gé­ben a kerü­leti lako­sok kb. 18 %-a írja le rossz­nak egész­ségi álla­po­tát…” – Tehát sem­mit se mozog.
Vajon mi hiány­zik leg­in­kább az élet­mód­juk­ból? Első­sor­ban a moz­gás! Akik leg­alább heti két­szer negy­ven perc köze­pe­sen inten­zív folya­ma­tos moz­gást végez­nek, azok leg­alábbis szin­ten tart­hat­ják fizi­kai álla­po­tu­kat.
Amennyi­ben a test­sú­lyunk 20%-kal meg­ha­ladja a nor­má­lis felső határt, a külön­féle beteg­sé­gek kiala­ku­lá­sá­nak való­színű­sége megnő, míg súlyos elhí­zás ese­tén a halá­lo­zás esé­lye két­sze­re­sére nő a nor­mál súlyú egyé­ne­ké­hez képest. Ne sza­lad­junk ennyire messze, mert min­denki úgy gon­dolja, ez utóbbi rá nem vonat­ko­zik! Egy nor­má­lis közeli test­súllyal nem csak javul a köz­ér­zete, de csök­kent­hetők a stressz követ­kez­mé­nyei, javul a kon­cent­rá­ciós kész­ség az agymű­kö­dés javu­lása miatt, nő a mun­ka­végző képes­ség, mert csök­ken a fára­dé­kony­ság, a gyor­suló anyag csere nem­csak a fia­ta­lo­dás jele, de a méreg anya­gok is hama­rabb hagy­ják el a tes­tet. Min­den egyes forint amit a spor­to­lá­sunkba fek­te­tünk, 3–4-szeres pénzt spó­rol meg nekünk.
Álljon itt egy példa, hogy a prob­léma nem mai, az emberi gyen­ge­ség örök, és aki nem gon­dol­ko­dik, gon­dos­ko­dik magá­ról hosszú távon, az rövid­tá­von is nagyot veszíthet:

„Életünk első felé­ben az egész­sé­gün­ket áldoz­zuk fel a
pénz meg­szer­zé­sé­ért, a  máso­dik felé­ben a pén­zün­ket
áldoz­zuk fel az egész­ség vissza­szer­zé­sé­ért. És köz­ben
meg­rom­lik az egész­ség és eliram­lik az élet…“
(Voltaire)

Hogyan tegyünk a mozgásért?

1. A leg­töb­ben a leg­egy­szerűbb dol­got akar­juk: le aka­runk fogyni. Ez csak a moz­gás meg­sze­re­té­sén keresz­tül érhet­jük el tar­tó­san. A moz­gás­nak, spor­to­lás­nak öröm­nek kell lenni és nem bün­te­tés­nek!
2. Fizikai ter­he­lést, a kial­vat­lan szer­ve­zet nem sze­reti. Kap­csol­juk ki hama­rabb a TV-t– leg­alább– moz­gás előtti nap!
3. Ter­vez­zük meg sport­idő­ren­dün­ket – leg­alább – egy hétre előre, mikor megyünk el spor­tolni, és ragasz­kod­junk hozzá, ne tolo­gas­suk!
4. Válasszunk – ha még nem tet­tük meg – olyan moz­gás­for­mát spor­tot, ami lak­he­lyünk­nek, élet­for­mánk­nak, élet­ko­runk­nak, fizi­kai álla­po­tunk­nak , lehető­sé­ge­ink­nek, leg­in­kább meg­fe­lel! (Séta, gya­log­lás, futás, fitt­nesz terem, lab­da­já­té­kok)
5. Ne akar­junk hir­te­len ered­mé­nye­ket, ha már hagy­tuk a szer­ve­ze­tün­ket sok évig,  évti­ze­de­kig rossz irányba „fejlődni”! Türe­lem­mel hagy­juk a tes­tünk­nek a vissza útra is leg­alább annak a negye­dét, amit elvesz­te­get­tünk, vagy leg­alább két évet,  az alkal­maz­ko­dásra.
6. Leg­alább egy évre ter­vez­zünk, és kép­zel­jük el az akkori magun­kat az elért célok­kal!
7. Vegyük észre az apró sike­re­ket, és mer­jünk örülni neki! (Rit­kán fogyunk 10 kilót, de sűrün ihat­juk keve­sebb cukor­ral a kávét, keve­sebb vaj­jal ehet­jük a zsöm­lét, vagy keve­sebb zsöm­lét ehe­tünk reg­ge­lire; és rossz idő­ben is kime­he­tünk gya­lo­golni.)
8. Ne feled­jük ez nem lehet kam­pány, ez egy életre kell, hogy szól­jon!
9. Az idő­köz­ben elért ered­mé­nyek csak akkor marad­nak meg, ha meg­ma­rad a moti­vá­ci­ónk, a törek­vé­sünk, örömünk, ennek fenn­tar­tá­sá­ért min­dent el kell követni. Meg kell ter­vezni a jutal­ma­zást!
10. Gyö­ke­re­sen ne vált­sunk min­den terü­le­ten élet­mó­dot – min­dig egy új dolog beépí­té­sére kon­cent­rál­junk hetente, de tud­juk azért mi hasz­nál a „cél­nak”, és mi nem!
11. Ne hasz­nál­junk a lif­tet! Ha van annyi idő men­jünk gya­log – leg­alább egy meg­ál­lót!
12. Vegyünk lépés­szám­lá­lót, és pul­zus­mérő órát! Egye­düli tár­gyi­la­gos edző­tár­sunk lesz, bár nem híze­leg, de nem is hazu­dik.
13. Foko­za­to­san emel­jük a ter­he­lést! Ha ma tíz­szer annyit edzünk mint teg­nap, mit emel­nénk fél év múlva?
14. Vezessünk étke­zési és edzés nap­lót! Tanulságos.