Egészség és mozgás

Hazánk­ban egyre töb­ben isme­rik fel a moz­gás, spor­to­lás, test­edzés szükség­szerűségét. Mond­hat­juk, divat spor­tosnak lenni, de ez több­nyire kime­rül spor­tos ruha­vi­se­let­ben, már­ci­usra elfe­le­dett janu­ári foga­dal­mak­ban, jobb eset­ben három havi fitt­nesz­termi bér­let­vál­tás­ban.
A tehető­seb­bek eset­leg egy wellnesz­hétvége nagy­szerű élmé­nyé­vel nyug­tat­ják meg lel­ki­is­me­re­tü­ket, ezzel meg­ke­rülve a foko­za­tos, rend­sze­res, heti több­órás fizi­kai akti­vi­tás „kényel­met­len­sé­gét”. A hote­lek well­nesz­tur­nu­sai és a test­építő ter­mek egyéni edzős mun­kái tér­ben, idő­ben és zse­be­in­ket tekintve beha­tá­rol­tak, ezért az elért ered­mé­nyek is igen gyen­gé­nek mond­ha­tók általában.

istock_000004601464small2

Magyar­or­szág fizi­kai és egész­ségi muta­tói a leg­rosszab­bak Euró­pá­ban, az össz­la­kos­ság csu­pán 7%-a mozog hetente két­szer leg­alább 40 per­cet, ők egész­sé­gük további rom­lá­sát meg­elő­zik ugyan, de álla­po­tuk nem javul. Ráadá­sul ebben azok az álta­lá­nos isko­lá­sok és gim­na­zis­ták is benne van­nak, akik test­ne­ve­lés órára jár­nak…
De marad­junk szű­kebb terü­le­tün­kön, Óbudán. Egy fel­mé­rés sze­rint növek­szik az álta­lá­nos isko­lás gyer­me­kek köré­ben a magas vér­nyo­más. Ezek­nek a fia­ta­lok­nak a gim­ná­zium végére gyógy­szert kell szed­niük. A spor­to­lás és a sza­bad­ban hasz­no­san eltöl­tött idő öröme isme­ret­len előt­tük.
Mit tegyünk, mit tehe­tünk?
Az állami egész­ség­ügyi, és sport­prog­ra­mok vajon meg­old­ják prob­lé­má­in­kat? Eset­leg az éppen nép­szerű „fitt­lesz, vagy diéta guru” tévé­adá­sok segí­te­nek majd? Nem.
A meg­ol­dás ott van előt­tünk: Néz­zünk tükörbe! Ha a célun­kat nem ôszin­tén akar­juk elérni, nem leszünk sike­re­sek!
Több­nyire azért aka­runk mozogni, hogy test­sú­lyunk­ból lead­junk, s való­ban a több­let­súly drá­ma­ian növeli a beteg­sé­gekre és a korai elha­lá­lo­zásra való haj­la­mot. Azon­ban ha a moz­gás öröme nem ala­kul ki ben­nünk, akkor csak „kínoz­zuk” magun­kat, amíg vala­me­lyest le nem fogyunk. Ekkor pedig abba­hagy­juk a moz­gást, vissza­ülünk a fotelbe, és vár­juk, amíg újra el nem érjük a nem kívánt test­súlyt. Ennek követ­kez­mé­nye­ként pedig kiala­kul a jojó-effektus, a test­súly folya­ma­tos inga­do­zása. Bizony, szer­ve­ze­tünk egész­sé­ges egyen­sú­lyá­nak fenn­tar­tása olyan, mint a kert gyom­lá­lása, rend­sze­re­sen kell művelni!
Tisz­táz­nunk kell tehát a valós célo­kat!
A moz­gás­ban, sport­ban van az élet meg­hosszab­bí­tá­sá­nak és a jobb köz­ér­zet meg­te­rem­té­sé­nek lehető­sége. Ezen nem csu­pán a ver­seny­spor­to­kat értjük, az arcun­kat kipi­rító inten­zív séta, gya­log­lás, bicik­li­zés, koco­gás vagy úszás mind meg­fe­lelő esz­köz lehet.
Saját pél­dám is jól mutatja, hogy csak a folya­ma­tos küz­de­lem, oda­fi­gye­lés segít. Hiába élspor­tol­tam 36, úsztam 8, szer­tor­náz­tam 2, vízi­lab­dáz­tam 4, futot­tam 3 és tri­at­lo­noz­tam 19 évig, úsztam 35 000 km-t, futot­tam 90 000 km-t, brin­gáz­tam 500 000 km-t, hasz­nál­tam el 120 pár futó­cipőt, 45 pár kerék­pár­gu­mit és 60 úszó­nad­rá­got… – ma ugyanaz a gon­dom, mint bárki más­nak! A munka, a túl­óra, a csa­lád mind­össze heti két­szer más­fél óra lehető­sé­get ad, hogy mozog­jak, hogy ezál­tal ne híz­zak el job­ban, hogy ne emel­ked­jen a vér­nyo­má­som és a kolesz­te­rin szin­tem, és hogy ne kap­jak infark­tust. De van egy nagy elő­nyöm mások­kal szem­ben! 36 év sérülés-, és dop­ping­men­tes élsport meg­ta­ní­tott az egész­sé­ges élet­vi­tel tisz­te­le­tére.
Egyéni kül­de­té­sem pedig egy­be­esik az Óbudai Egész­ség­olim­pia cél­ja­i­val: minél több embert meg­tar­tani egész­ség­ben, és meg­mu­tatni nekik, hogy az igazi örömök és sike­rek pénz­ben nem mér­hetők…
Ha ön úgy gon­dolja, hogy van min vál­toz­tat­nia, de nincs min­den­nel tisz­tá­ban, keres­sen meg ben­nün­ket, állunk ren­del­ke­zé­sükre az egész­sé­ges ren­de­lé­sek, tanács­adá­sok kere­té­ben a ren­delő intézetekben.

szerző: Kropkó Péter

Hozzászólás itt nem engedélyezett.