Röviden a vízipiáról

Magyarországon is – mint világszerte – a dohányzás domináns formája a cigaretta.
A dohány élvezetének egyéb módjaival – szivar, pipa, bagórágás, tubákolás – igen ritkán találkozunk, és úgy tűnik, sajnos a cigarettával egyszermint az egészségre legkárosabb. Az utóbbi években azonban a nyugati világban (USA, Nyugat-Európa) és hazánkban is terjedőben van – elsősorban a fiatalok körében – a vízipipa.
A vízipipa őshazája valahol Keleten van, évszázadokkal ezelőtt főleg kábítószerek – hasis, ópium – fogyasztására használták.
A vízipipa szerkezete a cigarettánál vagy pipánál bonyolultabb: a vízipipa testét egy folyadékot tartalmazó edény képezi, ebbe merül bele a merev cső, mely összeköti a vízipipa fejével. A vízipipa fejét speciális – a dohányon kívül melaszt, ízesítő anyagokat, gyümölcsdarabokat, kávét, csokoládét tartalmazó – vízipipadohánnyal töltik meg, efelett van a szűrő, rajta izzó szén. A folyadék felett végződik egy másik, szájrésszel ellátott cső, melynek megszívása során keletkező vákuum hozza létre azt a szívó hatást, melyre a folyadékon át füst kerül az edénybe, majd onnan a légutakba.
A vízipipázásnál erősebb szívásra van szükség, mint a cigarettánál. Általában csoportos tevékenység, gyakran szórakozóhelyeken, kávézókban használják, bár egyre gyakoribb, hogy ki-ki otthoni használatra is beszerzi.
A vízipipa fejét speciális vízipipadohánnyal töltik meg. Ez a dohányon kívül általában melaszt ízesítő anyagokat, pl. gyümölcsdarabokat, kávét, csokoládét tartalmaz. A dohány fölött egy szűrőn izzik a szén. A dohánnyal töltött fejet egy merev cső köti össze a vízipipa testét képező edénnyel, amelyben folyadék, általában víz található. A cső vége kb. 2-3 cm mélyen beleér a vízbe, a felszín felett pedig egy másik nyíláson egy szájrésszel ellátott cső csatlakozik az edényhez. A szájrész megszívása során keletkező vákuum szívóhatása révén kerül a folyadékon át a füst az edénybe, majd onnan a légutakba. A vízipipa működtetéséhez, égve tartásához erőteljesebb szívásokra van szükség, mint a cigarettázásnál.
A vízipipázásnál használt dohány mennyisége lényegesen meghaladja az egy szál cigarettában lévő dohány mennyiségét. Egy vízipipázás általában 30-60 percen át tart. Egyetlen 45 perces vízipipázás során egy személy átlagosan percenként kétszer, összesen mintegy 100 alkalommal szív bele a vízipipába, egy szippantás pedig kb. 3 másodpercig tart. A vízipipázás általában csoportos tevékenység, gyakran kávéházakban, szórakozóhelyeken vagy csoportos összejöveteleken élnek vele a fiatalok, de egyre gyakoribb, hogy ki-ki otthonába is beszerez egy vízipipát, és használja is azt.
A vízipipázással kapcsolatos leggyakoribb tévhit az, hogy a vízipipázás egyáltalán nem vagy sokkal kevésbé veszélyes, mint a cigarettázás. Azt gondolják, hogy a vízipipában lévő folyadék kiszűri az ártalmas anyagokat, lehűti a füstöt, és az így megszűrt hideg füst szinte ártalmatlan.
Ezzel szemben az elvégzett mérések szerint a vízipipázás során a szervezetbe jutó nikotin és szémonoxid szintje jelentős, egyetlen, 45 perces vízipipázás a vér és nyál nikotin illetve kotinin (a nikotin bomlásterméke) szinte többszázszorosára nő, napi két vízipipázást 2 csomag cigaretta elszívásával egyenértékűnek találtak. A vízipipa füstjében a szénmonoxid szintet pedig magasabbnak találták, mint a cigarettafüstben. Kátrány, és rákkeltő policiklikus aromás vegyületek is vannak a vízipipa füstjében is, indiai felmérések alapján a helyi tüdőrákos betegek jelentős része vízipipázók közül kerül ki.
Természetesen havi egy alkalommal történő vízipipázás még nem tekinthető rászokásnak, azonban a felmérések szerint a vízipipát kipróbáló fiatalok közül 8x többen lesznek dohányosok, mint a vízipipát ki nem próbálók közt.
A vízipipázás lehetséges veszélyei közt számításba kell venni, hogy a közösségi szertartás, a közös eszközök (ugyanaz a vízipipa, közös csutorák) használata különböző fertőző betegségek terjedését segítheti elő, mint például a légúti fertőzések, a herpeszvírus, a fertőző májgyulladás. Egyiptomban, ahol a tuberkulózis relativ gyakori, és a vízipipázás is népszerű, a tbc-s megbetegedések csaknem ötödében vízipipa követítésével történt a fertőzés.
Összefoglalva- nehéz a dohányzás különböző fajtáit korrekt módon összehasonlítani, de annyi biztos, hogy a vízipipát sem tudnánk nyugodt szívvel ajánlani az eddigi ismereteink alapján senkinek.

Hozzászólás itt nem engedélyezett.