Röviden a vízipiáról

Magyar­or­szá­gon is – mint világ­szerte – a dohány­zás domi­náns for­mája a ciga­retta.
A dohány élve­ze­té­nek egyéb mód­ja­i­val – szi­var, pipa, bag­ó­rágás, tubá­ko­lás – igen rit­kán talál­ko­zunk, és úgy tűnik, saj­nos a ciga­ret­tá­val egy­szer­mint az egész­ségre leg­ká­ro­sabb. Az utóbbi évek­ben azon­ban a nyu­gati világ­ban (USA, Nyugat-Európa) és hazánk­ban is ter­jedő­ben van – első­sor­ban a fia­ta­lok köré­ben – a vízi­pipa.
A vízi­pipa ősha­zája vala­hol Kele­ten van, évszá­za­dok­kal ezelőtt főleg kábí­tó­sze­rek – hasis, ópium – fogyasz­tá­sára hasz­nál­ták.
A vízi­pipa szer­ke­zete a ciga­ret­tá­nál vagy pipá­nál bonyo­lul­tabb: a vízi­pipa tes­tét egy folya­dé­kot tar­tal­mazó edény képezi, ebbe merül bele a merev cső, mely össze­köti a vízi­pipa fejé­vel. A vízi­pipa fejét spe­ci­á­lis – a dohá­nyon kívül melaszt, ízesítő anya­go­kat, gyü­mölcs­da­ra­bo­kat, kávét, cso­ko­lá­dét tar­tal­mazó – vízi­pi­pa­do­hánnyal töl­tik meg, efe­lett van a szűrő, rajta izzó szén. A folya­dék felett végző­dik egy másik, száj­résszel ellá­tott cső, mely­nek meg­szí­vása során kelet­kező vákuum hozza létre azt a szívó hatást, melyre a folya­dé­kon át füst kerül az edénybe, majd onnan a lég­utakba.
A vízi­pi­pá­zás­nál erő­sebb szí­vásra van szük­ség, mint a ciga­ret­tá­nál. Álta­lá­ban cso­por­tos tevé­keny­ség, gyak­ran szó­ra­ko­zó­he­lye­ken, kávé­zók­ban hasz­nál­ják, bár egyre gya­ko­ribb, hogy ki-ki ott­honi hasz­ná­latra is beszerzi.
A vízi­pipa fejét spe­ci­á­lis vízi­pi­pa­do­hánnyal töl­tik meg. Ez a dohá­nyon kívül álta­lá­ban melaszt ízesítő anya­go­kat, pl. gyü­mölcs­da­ra­bo­kat, kávét, cso­ko­lá­dét tar­tal­maz. A dohány fölött egy szűrőn izzik a szén. A dohánnyal töl­tött fejet egy merev cső köti össze a vízi­pipa tes­tét képező edénnyel, amely­ben folya­dék, álta­lá­ban víz talál­ható. A cső vége kb. 2–3 cm mélyen beleér a vízbe, a fel­szín felett pedig egy másik nyí­lá­son egy száj­résszel ellá­tott cső csat­la­ko­zik az edény­hez. A száj­rész meg­szí­vása során kelet­kező vákuum szí­vó­ha­tása révén kerül a folya­dé­kon át a füst az edénybe, majd onnan a lég­utakba. A vízi­pipa működ­te­té­sé­hez, égve tar­tá­sá­hoz erő­tel­je­sebb szí­vá­sokra van szük­ség, mint a ciga­ret­tá­zás­nál.
A vízi­pi­pá­zás­nál hasz­nált dohány mennyi­sége lénye­ge­sen meg­ha­ladja az egy szál ciga­ret­tá­ban lévő dohány mennyi­sé­gét. Egy vízi­pi­pá­zás álta­lá­ban 30–60 per­cen át tart. Egyet­len 45 per­ces vízi­pi­pá­zás során egy sze­mély átla­go­san per­cen­ként két­szer, össze­sen mint­egy 100 alka­lom­mal szív bele a vízi­pi­pába, egy szip­pan­tás pedig kb. 3 másod­per­cig tart. A vízi­pi­pá­zás álta­lá­ban cso­por­tos tevé­keny­ség, gyak­ran kávé­há­zak­ban, szó­ra­ko­zó­he­lye­ken vagy cso­por­tos össze­jö­ve­te­le­ken élnek vele a fia­ta­lok, de egyre gya­ko­ribb, hogy ki-ki ott­ho­nába is besze­rez egy vízi­pi­pát, és hasz­nálja is azt.
A vízi­pi­pá­zás­sal kap­cso­la­tos leg­gya­ko­ribb tév­hit az, hogy a vízi­pi­pá­zás egy­ál­ta­lán nem vagy sok­kal kevésbé veszé­lyes, mint a ciga­ret­tá­zás. Azt gon­dol­ják, hogy a vízi­pi­pá­ban lévő folya­dék kiszűri az ártal­mas anya­go­kat, lehűti a füs­töt, és az így meg­szűrt hideg füst szinte ártal­mat­lan.
Ezzel szem­ben az elvég­zett méré­sek sze­rint a vízi­pi­pá­zás során a szer­ve­zetbe jutó niko­tin és szé­mo­no­xid szintje jelentős, egyet­len, 45 per­ces vízi­pi­pá­zás a vér és nyál niko­tin illetve koti­nin (a niko­tin bom­lás­ter­méke) szinte több­száz­szo­ro­sára nő, napi két vízi­pi­pá­zást 2 cso­mag ciga­retta elszí­vá­sá­val egyen­ér­tékű­nek talál­tak. A vízi­pipa füst­jé­ben a szén­mon­oxid szin­tet pedig maga­sabb­nak talál­ták, mint a ciga­ret­ta­füst­ben. Kát­rány, és rák­keltő poli­cik­li­kus aro­más vegyü­le­tek is van­nak a vízi­pipa füst­jé­ben is, indiai fel­mé­ré­sek alap­ján a helyi tüdő­rá­kos bete­gek jelentős része vízi­pi­pá­zók közül kerül ki.
Ter­mé­sze­te­sen havi egy alka­lom­mal tör­ténő vízi­pi­pá­zás még nem tekint­hető rászo­kás­nak, azon­ban a fel­mé­ré­sek sze­rint a vízi­pi­pát kipró­báló fia­ta­lok közül 8x töb­ben lesz­nek dohá­nyo­sok, mint a vízi­pi­pát ki nem pró­bá­lók közt.
A vízi­pi­pá­zás lehet­sé­ges veszé­lyei közt szá­mí­tásba kell venni, hogy a közös­ségi szer­tar­tás, a közös esz­kö­zök (ugyanaz a vízi­pipa, közös csu­to­rák) hasz­ná­lata külön­böző fertőző beteg­sé­gek ter­je­dé­sét segít­heti elő, mint pél­dául a lég­úti fertő­zé­sek, a her­pesz­ví­rus, a fertőző máj­gyul­la­dás. Egyip­tom­ban, ahol a tuber­ku­ló­zis rela­tiv gya­kori, és a vízi­pi­pá­zás is nép­szerű, a tbc-s meg­be­te­ge­dé­sek csak­nem ötödé­ben vízi­pipa köve­tí­té­sé­vel tör­tént a fertő­zés.
Össze­fog­lalva– nehéz a dohány­zás külön­böző faj­táit kor­rekt módon össze­ha­son­lí­tani, de annyi biz­tos, hogy a vízi­pi­pát sem tud­nánk nyu­godt szív­vel aján­lani az eddigi isme­re­te­ink alap­ján senkinek.